Bori Londonban

Most érkezett ide harmadszor. Hiányoztam neki, de nagyon kis hős volt, még Denis bácsinak is elmeséltem, hogy a reptérre indulásnál kétszer! megölelt, és azt mondta, szia, mama, találkozunk majd. Semmi jelenet, semmi sírás. Előző nap este, meg azt mondta: - Szia, cici. Mindent értett. A reptéren megérkezéskor aludt, így a metrón ébredve látott meg, elmosolyodott, és azt mondta: - Anya. Később sokszor mondogatta: - Anya megjött, anya megjött. Nem aludt jól az első napokban, volt, hogy éjjel felébredt, keservesen sírt, és nagyon nehezen aludt vissza. 

Mostanra már megszokta, hogy megint vele vagyok, a múlt héten három éjszakát dolgoztam, ami meg sem kottyant neki, mondta, hogy menjek a kisbabákhoz. És reggel várt. A parkban, boltban meg sem rezzen, hogy angolul beszélnek hozzá, mindenkivel barátságos, és megérteti magát. Pénteken voltunk Vámos Annával és anyukájával, Pataki Judittal a közlekedési múzeumban, Borinak nagyon tetszett, felmászott buszt vezetni, és teljes természetességgel mondta egy apukának, hogy nyomd meg, nyomd meg, mire az angol úr azonnal megnyomta a gombot. Bori jelenleg használt angol szavai: Bye-bye, see you, Thank you, orange, green. Illetve a The wheels of the bus című nótát kéri mostanában, persze utána még mindig a „Fakatoka” a második. Vége van viszont a „–Jó.” korszaknak. Most már azt mondja: - Igen. Szava járása pedig most éppen: - Anya, gyeje már! De rögtön elsőre is így mondja. 

Egyik reggel megyünk a konyhába, és Bori teljes természetességgel mondja, esik a hó.  És tényleg esett, meg is maradt, több napon át. És még a közlekedés sem állt meg mint 3 éve. Meg is vagyok lepve. A hátsó kertünkben építettünk két hóembert, rendesen, répával. Azok még  négy nap után is állnak, igaz a répa lecsúszott az ölükbe.

Az új kéglinkbe múlt vasárnap költöztünk be, Anikóék, Hajniék segítettek. Előtte szegény Nóra pici lakásában aludtunk, amit igencsak felforgattunk, ami akkor volt nagyon feltűnő, amikor visszamentünk az otthagyott cuccainkért, és hatalmas rend, és tisztaság fogadott minket. lakásunk két hálószobás. Kék ajtaja van. Az ajtó egy szűk folyosóra nyílik, ahonnan jobb kéz felé vannak a szobák, először a nappali, aztán a háló, a hatalmas tükrös beépített szekrénnyel, majd egy lépcső következik, és Bori kisszobája, azután még mindig jobbra a fürdő. A folyosó pedig a konyhába torkollik, aminek van egy ajtaja a ház oldala felé jobbra. Ha nem a főbejáraton jövünk be, akkor erre is lehet, van egy szintén kék ajtó, ami elválasztja a kertet az utcától, a ház oldala mellett kell bejönni, be a kék kapun, és megérkezünk a konyhához, tovább menve pedig van a kert, végében a sufnival. 

Szerencsére Anikótól kaptunk takarót, meg párnát, Nórától néhány tányért, meg széket, ugyanis a lakáskában semmi, de szó szerint semmi nem volt. Mostanra beszereztünk már edényeket, meg tányérokat, megérkezett a kialkudott mikro, meg porszívó is, és ma végre hajszárítót is vettünk. 

A hideg konyhakőre, meg a fürdőszobába vettünk szőnyeget. A konyhai szőnyeget a Homebase-ben láttuk meg, és az eladó váltig állította, nem adják el, mert display, aztán meglepődött, amikor a menedzserrel folytatott rövid beszélgetés után a félárú szőnyeget még olcsóbban hoztuk el, a menedzser által gondosan nejlonba csomagolva, mert ugye esett a hó. :)

  

Lassan, de haladunk. Borinak itt volt a hordozható ágya, amit még egy éve vettem, és Nóráék, Hajniék megőrizték nekünk, úgyhogy ő legalább nem a földön alszik. A fürdőkád meg egyenesen zseniális, mert egy nagy fehér sarokkád, rettentő sok rajzoló felülettel, egyre gyorsabban is fogynak a csempére rajzolós kréták. Más a Borinak nem is kell a nyugodtsághoz. Kivéve, persze a barátocskáit. Emlegeti is őket, AAA, Benedek, Lulu, Fanci, Kornél, Dókka, Rozika, Lilit általában akkor, ha harapásról, vagy karmolásról van szó. J  És persze a felnőttek is hiányoznak neki. Úgyhogy aki teheti, és szívesen beszélne velünk, menjen fel a skype-ra, hátha tudunk beszélni.(persze intenetet csak február 6-án kötnek be hozzánk, addig a szomszédét lopjuk, így elég gyatra néha a kapcsolat) Szerencsére az itteni kis védőháló eddig nagyon rendesen gondoskodott arról, hogy szegény Borika ne kapjon sokkot attól, hogy csak a két szülejét látja.