Iris néni

 

Iris néni, a 75 éves Cipruson született, felettünk lakó szomszéd sztoriját már többen hallottátok, de azért leírom, mert vicces. Vasárnap délelőtt a gyönyörű hóesésben kimentünk Borival hóembert építeni, Bori szokásához híven eszegette a répa egyik felét, mikoris egy magát Mike-nak nevező angol úr megszólított, átadhatja-e nekem Irist, akit ő haza hozott a templomból, de nem találja a kulcsát. Hát, átvettem Irist, a hátsó kulccsal megpróbáltunk bemenni, de a hátsó ajtóban gondosan benne volt belülről egy kulcs, így betessékeltük a konyhánkba, ahol Nórától kölcsönzött egyszem székünkre le tudott ülni. Kikapcsolt mobiltelefonján megpróbálta felhívni a lányát, aki szerencsére London közelében lakik, nem úgy mint a fia, aki Írországban. Ekkor Bence közbelépett, és átvette a telefonálási feladatot, de a landline(matávekvivalens)-t nem vette fel senki, egy gondosan nejlonba csomagolt sajtcetlin volt még pár telefonszám, köztük egy mobilszám a lányához, ezt is hívtuk, ki volt kapcsolva. Iris ugyan kicsit feszengett, hogy betolakodott hozzánk, de magabiztosan várt, hogy majd a lánya hazaér, és akkor majd elérjük. Két óra elteltével, miközben halrudacskákat szolgáltam fel neki rizzsel ebédre, gyanút fogtam, és felhívtam tamarát, a főbérlőnket, nem tud-e valamit ilyen esetre. Két perc múlva hívott engem Iris lánya, akinek a mobilszáma egész más volt mint a sajtpapírra írt. Így még három órát üldögélt Iris néni a konyhánkban, mire a lánya, akinek még a gyerekeit is el kellett helyeznie a másik nagyszülőknél, megérkezett a kulccsal. Most már nekünk is van kulcsunk hozzá. Bori viszont megtanulta tőle a green és orange szavakat angolul, sőt mi több, Iris még énekelt is neki, Humpty Dumpty-t, Little Miss Muphet-ot, meg valami szomorút, amikor Jack? és Jill leesik a dombról. Ő meg magyarázott neki, hogy Iris néni így, iris néni úgy.

Másnap kaptunk egy szép köszönő képeslapot. Itt ez nagy divat. Cards for everything, erre épül egy egész üdvözlőkártya-ipar. Amúgy itt a nagyon fejlett nyugaton igen gyenge a mobilhálózati lefedettség, az internet/wifi helyzet is rosszabb mint otthon. Sokkal többet használják az emberek a telefont, hagynak hangüzenetet, a kórházban is folyton csörögnek a telefonok, szólnak a bleepek. A számítógépek 2003-masok, iszonyú kivárni, míg egyáltalán bejelentkezem a Windowsba. Levelet is sokat írnak, fontosabb az ember címe mint az ímélcíme. És az adminisztráció is sok kézírással jár itt a kórházban. Sokminden van itt, ami idejét múlt.